Kicsi megállás, de nem lelassulás

Múlt héten egyik este a férjem megkérdezte, hogy mi a helyzet a bloggal, hogy állok az írással. Én pedig kissé szomorkásan mondtam, hogy sehogy… De, hát miért? Mi a baj, mi a gond? Miért nem csinálom? - jöttek az érdeklődő kérdései, amik rettentően jól estek, de én magam sem tudtam, hogy miért… egyszerűen nem mindig jön az ihlet a az íráshoz vagy meséléshez, főként azért, mert ellentétben a blog címével, nem mentünk egy ideje sehova, és nem történt nagyon semmi. Jó, mondjuk ebben a formában ez sem teljesen igaz. De nem tartottam túlságosan hitelesenek sztorizgatni egy olyan oldalon aminek az a címe, hogy “Nem maradunk otthon”, amikor kb végig itthon voltunk.

Több minden is történt velünk, első és legfontosabb, hogy az új autónkkal kapcsolatban kiderültek olyan problémák, amik miatt egyáltalán nem szabadott használnunk, ez rengeteg stresszes hetet okozott, de szerencsére már a megoldási fázis vége felé járunk, és hamarosan újból használni tudjuk. Emellett elkezdődött egy újabb tanév, ami nekem jelenleg magántanárként szintén tanévkezdést jelentett, így bele kellett rázodnunk abba, hogy Kisbogyó mellett hogyan tudok itthonról dolgozni heti 12-14 órában (ez kb napi 3 órát takar). Kisbogyó pedig 9 hónaposan belépett abba a korszakba, hogy már szépen üldögél, és nagyon nyugisan el is játszik így egészen sokáig, ellenben a babakocsi nem a legjobb barátunk, és ki nem állhatja, hogy le van kötve. Már totyog a bútorok mellett, állandó felfedezésben van, így egyenlőre a vonatos és buszos kirándulásokat kilőttem, hiszen most nincs hozzá elég türelme. Ami egyébként teljesen érthető, és nem is szeretnék olyat ráerőltetni, ami neki nem jó. Nem szeretném korlátozni a mozgásában, inkább igenis menjen, tapasztaljon, fedezzen fel mindenféle dolgot. Ezek következtében az utóbbi hónapok nagy részét leginkább otthon töltöttük, és főként a heti babatornáink és a napközbeni játszóterezés volt az egyedüli kimozdulásunk a lakásból. Kisbogyó megismerkedett a hintával és homokozóval is, mindkettőt nagyon élvezi és tetszik neki, úgyhogy lassacskán majd próbáljuk úgy időzíteni ezeket, hogy más gyerekek is legyenek ott, hátha elkezd barátkozni másokkal.

Mindezek mellett, vagy talán inkább pont ezek miatt, itthon új szintre próbáltam emelni az aktivitásom. Lehet-e ilyet? Hát, úgy tűnik igen. Férjem értékelte-e? Nem mindig… (: Belekezdtem egy őszi nagytakarításnak (nem, még a végének a közelében sem járok), ruhákat válogattam, egy nagy adag ágyneműt elajándékoztam, eközben Kisbogyó ügyesen megtanulta kipakolni a szekrényeket, így amit én elpakoltam, azokat ő újra előszedte. Ezt a helyzetet nagyon gyorsan orvosolta a férjem kismillióegy gyerekzár vásárlásával és felszerelésével. Nálunk nincs ősz őszi sütik nélkül, úgyhogy a takarítás mellett újból belevetettem magam a cukrászat rejtelmeibe, és igyekszem minél több számomra új receptet kipróbálni és tesztelgetni. Aztán kitaláltuk a férjemmel, hogy szeretnénk egy új kanapét, Kisbogyónak is lassan elérkezik az idő az új ágyához, nekünk jól jönne egy kisebb gardróbszekrény a hálószobába, és természetesen ha már itt az ősz, akkor megkezdődhet az őszi dekorálás, ja, igen, és lenne még itthon egy polc, ami felszerelésre vár, arra pedig új képek fognak érkezni Kisbogyóról. Szóval engem félteni sose kellett, ha nincs mit tenni, és megoldom, hogy akkor is legyen.

Most már kezdünk kifelé jönni ebből a pici itthon maradós, megzuhanós időszakunkból (mert mi ezt a szeptembert leginkább így éltük meg), és voltunk már pár programom, szóval a következőkben ezekről fogok majd mesélni!

Addig is jó őszi hangolódást mindenkinek:)